A Ballarò piac: itt reggelizik Palermo
A Ballarò piacot előbb hallottam, mint láttam. Az árusok dallamos kiáltozással, az úgynevezett abbanniatával kínálják a portékájukat, mindegyiküknek megvan a sajátja, akár egy védjegy, és együtt olyan kórus hömpölyög a sikátorokban, amelynek nincs szüksége hangszórókra.
A Ballarò Palermo belvárosának három történelmi piaca közül a legrégebbi és a legnagyobb - és a gyümölcs, a zöldség meg a hal mellett annak is kirakata, mire képes a szicíliai konyha közvetlenül az utcán.
Honnan kapta a nevét a Ballarò, és milyen régi?
Egy ezeréves piacnál az ember azt várná, hogy legalább a neve egyértelmű. A történészek legalább öt elméletet kínálnak: a legtöbbet idézett a Monreale melletti Bahlara arab faluhoz vezet, amelynek kereskedői ide hordták az árujukat, a többi egy arab "tükrök piacáról", egy indiai királyról és egy aragóniai kapitányról szól. Palermo legrégebbi piaca így egyben az a piac, amelynek a nevén senki sem tud megegyezni. Válassz ízlésed szerint elméletet, a helyiek nem fogják helyetted eldönteni.
Magát a piacot jobban dokumentálták, mint a nevét. Valószínűleg a 10. században alakult ki, amikor Szicíliát az arabok uralták, és a környező Albergheria negyed a palermói medinához tartozott - a szukhoz való hasonlítgatás, amelyet ma minden idegenvezető elsüt, tehát meglepő módon megalapozott. A "Ballarò nyilvános vásárterének" első írásos említése 1327-ből származik, ami ennél korábbi, azt inkább találgatások támasztják alá, mint oklevelek. A piac működésén pedig nem látszik a kor: a standok úgy pörögnek tovább, mintha a középkor óta senki sem ment volna haza.
Mit esznek a Ballarò piacon?
Forró olajban rotyog itt a panelle, csicseriborsólisztből sült lepényke, amely az arabok után maradt Palermóra, és ma egész Nyugat-Szicílián sütik. Az otthoni, csehországi tócsni egy távoli, csicseriborsós unokatestvérére ismerne benne - a tésztát azonban nem reszelik, hanem sűrű kásává főzik, hagyják megdermedni, felszeletelik, és beledobják az olajba. A legjobb reklám egyébként itt nem a tábla: az egyik zöldséges standnál helyi gyerekeket figyeltem, akik cukorka helyett a stigghiola nevű grillezett báránybelet falatozták.
Egy nagy fazékból főtt polipot árulnak, amelyet az árus készséggel szeletel fel neked hihetetlenül puha darabokra - ezen a specialitáson a Ballarò azonban mindkét testvérpiacával osztozik, a Vucciriával és a del Capóval is. Mellé a beccafico módra töltött szardínia, nyers garnéla és osztriga a jégen. Még a nyers tenger gyümölcsei sem szicíliai monopóliumok: a tengeren túl Pugliában is megvan a crudo di mare saját hagyománya, csak kevesebbet énekelnek hozzá.
Mikor menj a piacra?
Papíron a piac hétfőtől szombatig nagyjából reggel fél nyolctól este nyolcig tart nyitva, csakhogy a nyitvatartás a legkevesebb. A legnagyobb előadás a szombat délelőtt, amikor egyszerre üzemel minden stand, és az ételek mellé bolhapiac is társul. Aki a legfrissebb árut és járható sikátorokat akar, hétköznap kora reggel jöjjön - és a gyümölcsös standnál facsartasson magának narancs- vagy gránátalmalevet a facsarógépnél álló nénivel, vagy vegyen egy pohár jégen hűtött, felszeletelt gyümölcsöt.
Garnéla és osztriga reggelire
Éhesen érkeztem a Ballaròra, és háromfogásos reggelit csaptam belőle. A nyers garnélát az árusnő a szemem láttára pucolta meg, meglocsolta citrommal és olívaolajjal, és megszórta egy fűszerkeverékkel, amelynek titkát nem árulta el; enyhén édeskés volt, az adag 3 EUR-ba került. A frissen kifogott osztrigát szintén előttem nyitotta fel, és csak egy kis citromlevet facsart rá - hideg, sós, maga a tiszta tenger. Darabja 3 EUR volt.
A reggelit sült juhtejes ricottával zártam, lekvárral, mézzel és pisztáciával, 3,50 EUR-ért: a megpirult kéreg alatt édes-sós sajt, amely szeletekre esik szét. Corleonei ricottaként árulták - csakhogy a sajtokkal foglalkozó források semmiféle corleonei specialitást nem ismernek, sült ricottát egész Szicílián készítenek, és a leghíresebb a Messina melletti hegyekben érik. A pultnál akkor ezt nem tudtam, és az ízén ez semmit sem rontott. Három fogás állva és étlap nélkül - egy piac, amely ezer évet túlélt, tudja, miért nem kell ezen semmit változtatni.
Mercato di Ballarò
