Bar Touring: a Genovese család palermói bárja, ahová a helyiek járnak
Egyetlen délelőtt alatt megfordul itt a pultnál egy rendőrjárőr, a környékbeli boltok eladói, kisgyerekes anyukák és nagymamák - és egyikük sem koktélért jött. Olaszországban ugyanis a bár szó mást jelent, mint nálunk, Csehországban: nem éjszakai szórakozóhelyet, ahol italokat kevernek, hanem nappali megállót, ahová naponta többször is betérsz, és mindig másért - reggel kávéért, délben meleg ételért, este egy pohár italra.
A Bar Touring Palermóban pontosan ilyen hely: kávézó, cukrászda és az olasz konyha meleg fogásait kínáló ételpult egyben, kora reggeltől éjfélig nyitva, és főleg helyiek töltik meg.
A Genovese család két utca sarkán
A Bar Touringot a Genovese család nyitotta meg 1959-ben a Villa Giulia park melletti sarkon, pár lépésre a tengertől, és ma is a család nevéhez kötődik - a cégjegyzékben szereplő vállalkozás is ezt a nevet viseli. A sarok itt szó szerint értendő: egyes források a Via Lincolnra teszik a bárt, mások a Viale Alcide De Gasperire, és mindenkinek igaza van - az épület a sarkon áll, így a címe mindkét utcával megadható. A névvel már bonyolultabb a helyzet: hogy miért viseli a bárjuk az utazás angol szavát, azt ma senki sem tudja megbízhatóan igazolni. Kézenfekvő volna a milánói Touring Club Italianóra gondolni, csakhogy az egyetlen dokumentált kapcsolat fordított irányú: a klub ma a palermói útikalauzában ajánlja a bárt. A névnek így az ötvenes évek végén valószínűleg egyszerűen csak nagyvilágian kellett csengenie.
A cornettótól az arancina bombáig
A Touring napja műszakokra oszlik. Reggel a cukrászpult viszi a prímet: cornetti, apró sütemények és kávé, amelyet a helyiek állva isznak meg, mielőtt egy külföldi egyáltalán szabad széket találna. Délre a vitrinek átállnak tavola calda üzemmódra - ez meleg ételpult, ahol calzone, panini és frissen sült falatok várnak. A ház specialitása az arancina bomba: négyszáz grammos sült rizsgolyó, a szokásos adag kétszerese, amelyet Antonino Genovese cukrász talált ki, és amely egymagában felér egy teljes ebéddel. És mindezek mellett ott sorakozik a vitrinekben a cannoli, a cassata és a fagylalt is - Szicília édes fele egyetlen üveg mögött.
Előbb a kassza, aztán a vitrin
A rendelésnek Olaszországban saját koreográfiája van, és a forgalmas bárok tartják be a legszigorúbban: előbb a kasszánál fizetsz, és csak a blokkal a kezedben mész a pulthoz. Aki ezt nem tudja, rossz sorba áll be, és visszaküldik - semmi szégyen, csak egy plusz kör. A Touringban ennek a rendszernek van egy előnye: a kassza nagyjából a hosszú vitrinsor közepén áll, így puszta mutogatással, egyetlen olasz szó nélkül is lehet rendelni. Ülőhely kevés van, és ez senkit sem zavar - ez tízperces hely, ahonnan papírpohárral vagy zsíros papírral a kezedben távozol.
Tiramisu a palermói séták után
A Touringba eredetileg csak egy kávéra ugrottam be, és ez olyan terv, amely a hosszú vitrin előtt sosem marad érvényben. Csakhogy egy egész napos palermói barangolás után a gyomrom már tele volt, így az arancina bombára nem került sor, és az egész szicíliai kínálatból végül a legkevésbé szicíliai dolog győzött: a pohárban kínált tiramisu, egy Észak-Olaszországból érkezett desszert. A tejszínhab hihetetlen volt, az egekbe emelte az egész pohár ízét, és egyetértettünk abban, hogy ez volt az egyik legjobb tiramisu, amit valaha ettünk - pillanatok alatt eltűnt. 4 EUR-ba került, a hozzá való kávé 1,20 EUR-ba; előre fizettem a kasszánál, mutogatással. Legközelebb reggelire jönnék el. Vagy egy éjszakai pohárra. Egy olyan helyen, amely hajnali négykor nyit és éjfélkor zár, szerencsére az egyik nem zárja ki a másikat.
Bar Touring
