Rhumerie de Chamarel: látogatás és kóstoló egy mauritiusi rumfőzdében
A lepárlóba egyetlen látványosság miatt járnak az emberek: a gép megragad egy cukornádszárat, összezúzza, és kifolyik belőle a lé, amelyből rum lesz. Én decemberben érkeztem, és a zúzósor állt - leállították, szétszedték, éppen tisztították. Hogy miért, annak csak később néztem utána: a cukornádat itt júliustól decemberig aratják, és a kizárólag friss nádléből főző lepárlónak a szezon végén nincs mit sajtolnia.
A Rhumerie de Chamarel Mauritius délnyugati hegyvidékén működő családi lepárló, amely kizárólag saját cukornádjának levéből készít rumot, és a teljes gyártást a földtől a pohárig megnyitotta a látogatók előtt. Az üstök aznap üzemeltek, az idegenvezető is teljes gőzzel dolgozott, a túra végén váró nyolc pohárnak pedig egyáltalán nem ártott az álló zúzógép.
Kiről kapta a nevét Chamarel, és ki főz itt rumot
Chamarel mindenekelőtt egy falu, a márka csak kölcsönvette tőle a nevét. A falu a francia de Chazal de Chamarel fivérekről kapta a nevét, akik a 18. század végén itt jutottak földhöz. Charles-Antoine cukornáddal, gyapottal, kávéval és indigóval is próbálkozott rajta, egyik sem hozott neki hasznot, és 1815-ben végleg visszatért Franciaországba. A lepárló így egy olyan ember nevét viseli, akinek ültetvényesként nem ment Mauritiuson - egy marketingosztály más életrajzot választott volna a címkére, csakhogy a falu senkit sem kérdezett meg.
Maga a lepárló két évszázaddal fiatalabb. A Couacaud család 1996-ban vásárolta meg a Domaine de l'Exil birtokot - 220 hektárnyi cukornádat háromszáz méterrel a tengerszint felett -, rumot azonban csak 2008-ban kezdett főzni belőle: a nád tizenkét évig nőtt itt, mire lecsorgott az első párlat. Nem lustaságból. A friss cukornádléből készült rumot a szigeten sokáig tiltották, és a törvény csak 2006-ban engedélyezte - hogy miért, azt a mauritiusi rumról szóló cikk magyarázza el. A Chamarel tehát Mauritius egyik legfiatalabb lepárlója, és azon kevesek egyike, amelyek maguk termesztik a cukornádat; a sziget rumjának nagy része melaszból készül. A létesítményt egy mauritiusi építész eleve a látogatókat szem előtt tartva tervezte: bádogcsarnok helyett fa, kő és víz. Kóstolóval egybekötött látogatást a szigeten az északi Labourdonnais, a déli Saint Aubin vagy a L'Aventure du Sucre cukormúzeum is kínál. Chamarelben viszont a nádföld és a pohár egyazon birtokon van.
A földről a présbe négy óra alatt
A cukornádat Chamarelben kézzel aratják, a földeket pedig aratás előtt nem égetik le. A levágott szárnak négy órán belül a présben kell lennie, különben a lé magától erjedni kezd, és elszáll a friss, füves illat, amelyért az egész történik. Ez a négy óra az oka annak, hogy a lepárló a saját ültetvényei közepén áll, nem pedig a kikötő mellett. A lé kierjed, rézüstökben és oszlopos lepárlóban is lepárolják, a párlat egy része pedig tölgyfahordókba kerül, ahol a trópusi melegben gyorsabban érik, mint Európában. Az elvet ismeri mindenki, aki vitt már saját szilvájából erjesztett cefrét a bérfőzdébe: azt főzik le, amit az ember maga termesztett, és a gyümölcsnek érződnie kell a pohárban. Itt szilva helyett a cukornád érződik.
A túra a gyártás sorrendjét követi: az idegenvezető a csoporttal megáll a présnél, az erjesztőtartályoknál és az üstöknél, minden lépésnél elmagyarázza, mi történik éppen, és készségesen felel a kérdésekre. A túra egy hosszú asztalnál ér véget, amelyen palackok sorakoznak. A kóstoló benne van a belépőjegy árában; az érlelt és a különféle hordókban érlelt rumokat felárért kóstolhatod meg. A területen márkabolt és a délben nyitva tartó L'Alchimiste étterem is van. Az árak változnak, és a különböző források különböző összegeket közölnek, ezért indulás előtt nézz utána. Chamarelbe jár busz, de ritkán; a legtöbben taxival vagy bérelt autóval érkeznek, és a lepárló mellé a közeli színes dűnéket és a vízesést is beiktatják.
Nyolc pohár a szezon végén
Chamarelben egy kis csoporttal és egy idegenvezetővel jártam végig a lepárlót, aki az álló zúzógépnél elmagyarázta, mi zúgna itt szezonban. A végén nyolc minta sorakozott: fehér rum, érlelt rum, vaníliás rum, fűszerkeverékes rum és négy likőr - vaníliás, kávés, kókuszos és mandarinos. A fehérnek friss cukornádillata volt, az érlelt lágyabb lett, és a hordóból vaníliás, fás jegyeket kapott, a likőrökben kevesebb volt az alkohol és több a cukor, és közülük a kávés emelkedett ki. 100, 200 vagy 300 MUR (2-6 EUR) felárért különböző hordókból származó prémium érlelt rumokat töltöttek. A boltban az alapsor nagyjából harmadával olcsóbb volt, mint a Winners szupermarketekben, a prémium palackok ugyanannyiba kerültek. A belépőjegy 450 MUR-be (9 EUR) került, a túra a kóstolóval együtt egy-két óráig tartott. Az ember, akiről itt minden a nevét kapta, feladta a cukornádat ezen a dombon, és elment. Két évszázaddal később ugyanitt rum folyik a nádból - decemberben pedig, amikor már learattak, a zúzógép lemosására szánt víz is.
Rhumerie de Chamarel
