Román bor: a fetească fajták, Cotnari és két palack Jászvásárról
A két palack közül, amelyet Jászvásáron (Iași) román borként vettem, csak az egyik román. A másik, a vörös, a Prut folyón túli pincészetből, Moldovából származik - és a román szupermarket polcán olyan magától értetődően áll, mintha az a határ soha nem is létezett volna.
A román bor (románul: vin românesc) az Európai Unió hatodik legnagyobb bortermelő országának bora, amely saját fajtákra - a fetească, a tămâioasă vagy a grasă szőlőre - épül, és szinte az egészet otthon, a román konyha mellé isszák meg - ezért tudnak róla olyan keveset a határokon túl.
Fetească, băbească, tămâioasă: nőkről és a tömjénről elnevezett szőlőfajták
A román szőlőfajták nem falvakról vagy nemesi családokról kapták a nevüket, hanem a háznép tagjairól. A fetească, a leggyakoribb közülük, azt jelenti, "lányé" (a fată, lány szóból), és fehér, fekete és királyi változatban is létezik; a băbească neagră a "nagyanyó fekete szőlője", a muskotályos típusú tămâioasă pedig a tömjénről (tămâie) kapta a nevét, mert olyan az illata. Ezek a nevek a Prut mindkét partján érvényesek: a fetească Romániában és a Moldovai Köztársaságban is terem, és mindkét ország a sajátjának tartja. A nemzetközi fajtakatalógusok románként tartják nyilván, ami a vitát cseppet sem csillapította. A nagyanyó szőlője még elegánsabban oldotta meg a határkérdést - Moldovában rară neagră, azaz "ritkás fekete" a neve a lazább fürtjei miatt, így a két ország ugyanarról a tőkéről két néven vitatkozik. A szomszédos bolgár konyha a bort mavrudra és gamzára építi, amelyeken a román fajtákkal nem osztozik, a magyar Tokajnak pedig Cotnariban akad egy nemes rothadású unokatestvére, amelyre még visszatérek.
Európa hatodik legnagyobb bortermelője, amelyről senki sem tud
A mai Románia területéről származó legrégebbi híradás a borról a szőlő kiirtásáról szól: Sztrabón szerint Dekaineosz főpap rávette a dákokat, hogy vágják ki a szőlőt, és éljenek mértékletesen. A szőlő visszatért, és ott is maradt; a csúcspont 1972-ben jött el 300 000 hektár szőlőültetvénnyel, amelyet a kommunista tervgazdálkodás főként házi borkészítésre szánt hibridekkel töltött meg. Ma Románia az Európai Unió hatodik legnagyobb bortermelője, a határain túl mégis szinte senki sem ismeri a borát - a termelés kevesebb mint tíz százalékát exportálja, és négyszer annyit költ borimportra, mint amennyit a kivitelből bevesz. Egy felnőtt román évente több mint 24 liter bort iszik meg - a rejtély ezzel meg is oldódott. A folyó túlpartján fekvő Moldovai Köztársaság ennek pontosan az ellentéte: a megtermelt bor nagy részét exportálja, és a palackok fő vásárlója éppen Románia. Innen, Purcariból származik az én palackom is. A pincészet szerint 1827-ben cári rendelettel alapították, és rubinszínű bora az 1878-as párizsi világkiállításon úgy megtévesztette a francia kóstolókat, hogy egy új bordeaux-i bornak hitték. Független párizsi feljegyzést erről soha senki nem talált, az érem viszont ott díszeleg a címkén, ami az eladások szempontjából ugyanaz.
Grasă, șpriț és vin de casă: így isszák a bort Romániában
A fehérek főszereplője ma a fetească regală (királyleányka), az ország legnagyobb területen termesztett fajtája, amely a Küküllő mente (Târnave) hűvösebb erdélyi lejtőin meleg őszökön is megőrzi a savait. A vörösök között a fetească neagră vezet, amelynek bölcsője Iași megyében, vagyis Jászvásár környékén ringott. És ott van még a grasă de Cotnari (magyarul kövérszőlő), szó szerint "kövér": ezt a szőlőt Cotnari fölött az őszi ködben a tőkén hagyják, hogy megtámadja a nemes rothadás, és ugyanazon az elven készül belőle édes bor, mint Tokajban, csak frissebb, és kevésbé nyomja rá a bélyegét a hordó. A Cotnari pincészetnek 1750 hektár szőlője van, és ennek legnagyobb részét éppen a grasă foglalja el, közvetlenül utána a tămâioasă következik.
Falun vin de casă készül, vagyis házi bor a hátsó udvarból, amelyet nem árulnak, csak töltenek, nyáron pedig a șpriț uralkodik - bor szódavízzel, a neve a német Spritzerből ered. Ez a fröccs, amilyet nálunk, Csehországban is minden kerthelyiségben töltenek nyaranta, csak itt a grillhez isszák, és senki sem szégyelli. A parázson sült mici mellé viszont gyakrabban nyitnak sört; a bor a vasárnapi asztalhoz tartozik. A román palackok ráadásul nem titkolják az édességüket: a sec száraz, a demisec, a demidulce és a dulce pedig három fokozat az édes felé, amelyet a címkén könnyebb kiolvasni, mint bármi mást.
Két palack egy jászvásári szupermarketből
Mindkét palackot egy jászvásári szupermarketben vettem, azon a polcon, ahol a román és a moldovai borok megkülönböztetés nélkül állnak egymás mellett. Rară Neagră de Purcari, 2021-es évjárat, száraz vörös: könnyedebb test, élénk savak, meggy és erdei szamóca, semmi hordó. 36 RON-ba (6,80 EUR) került, a Vivino 5-ből 4,2 pontot ad rá. Tămâioasă românească Cotnariból, édes pezsgő: illatában muskotály és túlérett szőlő, az édessége tovább marad meg a nyelven, mint a buborékok, és az ember megérti, miért a tömjénről nevezték el a fajtát. A palack 25 RON-ba (4,80 EUR) került, a Vivino 5-ből 3,7 pontot ad rá.
