Bolgár bor: az őshonos mavrud, melnik és gamza szőlőfajták
Az egyetlen bolgár bor, amelyet a legtöbb cseh ismer, egy állatról kapta a nevét. A Csehországban "Medvědí krev" néven ismert Medvevér a kilencvenes években minden ABC polcán ott állt, és sokan ma is ezt tartják a bolgár bor mércéjének. Pedig 1978-ban Bulgária volt a világ második legnagyobb borexportőre, közvetlenül Franciaország mögött, és az üvegek háromnegyede Nagy-Britanniába ment, nem hozzánk, Csehszlovákiába.
A bolgár bor (bolgárul българско вино) ma mindenekelőtt az őshonos szőlőfajtákat jelenti - a Plovdiv környéki, testes, tanninos mavrudot, a Sztruma völgyéből származó, illatos melniket és a Duna menti, könnyű gamzát, amelyek az exportra termelt cabernet évtizedei után visszatérnek a címkékre. És a Medvevér? A mai szupermarketes változatát gyakran a bőtermő pamid fajtából készítik, így a nosztalgia már nem olyan ízű, amilyenre emlékszel.
Mavrud, melnik és gamza: ami csak itt terem
A mavrud nevéhez két legenda és egy etimológia fűződik. A legendák Krum kánról és az erős Mavrudról szólnak, aki a borból merített erőt - az egyik változatban megöl egy oroszlánt, a másikban oroszlán nincs is. Az etimológia prózaibb: a mavro görögül feketét jelent, a szőlő pedig tényleg majdnem fekete, csak október második felében szüretelik, és olyan bort ad, amelyet érdemes néhány évig érlelni. A bolgár szőlőfajták közül vitathatatlanul csak a délnyugati Sztruma-völgyből származó széles levelű melniki szőlő endemikus; a mavrud kis mennyiségben Görögországban, Észak-Macedóniában és Romániában is terem, a gamzának pedig a Balkánon vannak rokonai. Görögországban ott a xinomavro és a mavrodafni, a mavruddal azonban csak a "fekete" jelentésű szótő köti össze őket; a görög mavrudi a görög források szerint rokon fajta, a bolgárok szerint önálló, és ez a vita csendben, döntőbíró nélkül zajlik. A gamzát a magyarok és a szerbek évekig a saját kadarkájukkal azonosították, míg a DNS-vizsgálat ki nem mutatta, hogy két különböző, közös őstől származó fajtáról van szó. A szomszédos Románia a fetească fajtákra épít (a román bor tele van velük), Észak-Macedónia a vranecre, Törökország pedig csak most fedezi fel újra, mi maradt meg neki a trák hagyományból (lásd török bor).
Cabernet exportra és a mavrud visszatérése
Trákia a mai Bulgária, Görögország és az európai Törökország területén feküdt, így Dionüszoszra egyszerre három ország tart igényt; a Rodope-hegységben, Tatul falu mellett talált szőlőmaradványok az itteni borkészítést egészen az újkőkorig vezetik vissza, a pontos dátum azonban továbbra is a régészekre vár. Írásos források csak az újkorból vannak: a Minkov fivérek 1875-ben alapítottak pincészetet Karnobatban, és tizenkilenc évvel később Brüsszelből hazahozták az első bolgár aranyérmet egy európai versenyről. Aztán jött a szocializmus, és a borból exportcikket csinált: az őshonos mavrud, gamza és pamid átadta a helyét a cabernet-nek és a merlot-nak, mert azok jobban fogytak Nagy-Britanniában - mintha egy falusi pékség abbahagyná a saját kenyere sütését, mert a városban jobban fogy a bagett. 1989 után az export az évi 300 millió literes csúcsról 2022-re 16 millió literre zuhant. A borászok erre azzal válaszoltak, hogy visszatértek a korábban kivágott fajtákhoz, és a mavrud ma felfedezésnek tűnik, pedig végig itt termett.
Ki iszik valójában bort Bulgáriában?
A borászati nagyhatalom hírében álló országnak van egy kellemetlen adata: a WHO szerint egy bolgár évente tiszta alkoholra átszámítva 1,2 liternyit iszik meg borból, de 4,7 liternyit sörből és 5,1 liternyit tömény italból. Bulgáriában a bor nemzeti büszkeség, a rakija nemzeti ital, a sör pedig az, amit hőségben isznak. Kárpótlásul a bornak saját ünnepe van: február 14-én, amikor Európa többi része rózsát vásárol, a bolgárok Trifon Zarezant ünneplik. A férfiak - kizárólag a férfiak - háromszor keresztet vetnek, lemetszik a szőlő első hajtásait, a vágást meglocsolják borral, beszórják a szentestéről eltett hamuval, aztán a szőlőben esznek és isznak, amíg van mit. A mavrudnak a borászszövetségnek köszönhetően saját napja is van, október 26-a, közvetlenül a szüret után. Ha üzletben választasz bolgár bort, a címkén szőlőfajtát keress, ne állatot: a mavrud, melnik vagy rubin (a Plevenben nemesített nebbiolo és syrah keresztezése) feliratú üveg elárulja, hogy a borász visszatért az őshonos fajtákhoz.
Mavrud, syrah és egy sauvignon
A három üveg, amely az asztalomra került, az ország három szegletéből érkezett. Egy 2020-as mavrud a Plovdiv melletti Bresztovicában működő Todoroff pincészettől, amelyet államosítottak, majd visszaadtak az örökösöknek, Ivan Todorov pedig az ország első butikpincészetévé tette. Egy 2018-as Cycle Syrah a karnobati Minkov fivérektől, a brüsszeli érem gazdáitól. És egy 2020-as Contemplations Sauvignon Blanc a Katarzynától, Bulgária legdélebbi pincészetétől Szvilengrad mellett, ahol a szőlő gravitációsan, a pince három szintjén át jut lefelé. A mavrud sűrű volt, sötét, szinte lilás színű, a szájpadláson megmaradó tanninnal és aszalt szilvás jeggyel; a syrah gyümölcsösebb volt és könnyebben csúszott; a sauvignon friss volt, a déli olcsó fehérborokra jellemző agresszív savak nélkül. Mindhárom nagyon jól iható volt; a Vivinón nagyjából 3,7-3,8 pontot kapnak az ötből. A gamzát és a melniket még nem kóstoltam, azokat a következő utakra tartogatom. Mindegyik üveg nagyjából 14,50 BGN-be (6,80 EUR) került. Segítettek helyretenni bennem azt a képet, amelyet valaha a Medvevér ültetett el bennem.
