Satini pomme d'amour: mauritiusi paradicsomos chutney
A satini pomme d'amour mauritiusi paradicsomos chutney - nyers, friss, apróra vágott keverék paradicsomból, hagymából, korianderből és chiliből, amely a mauritiusi konyhában szinte minden étel mellé odakerül. Nem főzik, nem teszik el - elég hozzá egy kés, egy tál és tíz perc. Csak a nevét tovább tart kimondani, mint elkészíteni.
Miért hívják a paradicsomot a szerelem almájának?
A pomme d'amour, szó szerint a szerelem almája, nem mauritiusi találmány, hanem egy régi francia kifejezés, amely a szigeten megőrződött, mintha ott megállt volna az idő. Amikor a paradicsom a 16. században Európába érkezett, a tomate szó még nem létezett - Itáliában aranyalmának hívták az újdonságot, Franciaországban a szerelem almája terjedt el. A tomate aztán szinte mindenhol kiszorította a régi nevet; csak Dél-Franciaországban és a gyarmatokon maradt fenn. Mauritiuson a paradicsomot ma is pomme d'amournak hívják - a kis sziget hűségesebben őrzi a régi francia szót, mint maga Franciaország, ahol ugyanez a kifejezés ma a vásári cukormázas almát jelenti.
Chatni, chatini, chutney
A név másik fele a földgolyó túloldaláról érkezett. A satini a chutney szó kreol alakja - a britek Indiában a hindi chatni szóból írták át, Mauritiusra pedig a 19. században az indiai szerződéses munkások hozták el a receptekkel együtt; a helyi írásmód a satini és a chatini között ingadozik. A szigeten a satininak egész családja van: a korianderes satini cotomili, a padlizsános satini brinzel, a kókuszos satini coco.
Miből készül a satini, és mihez kapod?
A recept rövid, és nem tűr alkut: érett paradicsom, hagyma, friss koriander, só, olaj - meg chili és fokhagyma, amelyek nélkül Mauritiuson senki sem nevezné satininak. Minden nyers és apróra vágott - majdnem úgy néz ki, mint a nálunk, Csehországban megszokott hagymás paradicsomsaláta, csak olyan apróra vágják, hogy egy lepénnyel ki lehet merni. Mindenhez adják, amit a szigeten esznek: a rotihoz, a dholl purihoz, a brianihoz és a gâteaux piments-hoz is, amelyből a mauritiusiak saját salátát is készítenek. Egy szabály azonban szent: a satinit nem készítik előre. A paradicsom levet enged, ezért frissen, közvetlenül az evés előtt keverik össze - ami megmarad, azt nem teszik el.
Tál a tál mellett
Az első satinimat Mauritiuson kaptam kísérőként - mellette egy másik tálkában édes mangó-licsi saláta állt, én pedig felváltva kóstoltam mindkettőből, egy kanalat innen, egy kanalat onnan. A paradicsom hűsített, a hagyma csípte az orromat, a chili pedig csak akkor lépett színre, amikor már nem figyeltem; így emlékszem erre az ízre, bár a pontos sorrendért nem tenném tűzbe a kezem. Azóta a satinit főleg ellenpontnak tekintem: hideg, savanyú és csípős tálka a zsíros, fűszeres ételek mellé. Egy örök mellékszereplőnek egy saját cikk már egészen szép karrier.
