artic bakehouse pékség, Prága: izlandi kovász a Petřín lábánál
Az agyam kezdettől fogva makacsul "arctic bakehouse"-nak hívja ezt a pékséget. Sokáig azt hittem, bennem van a hiba, pedig épp fordítva áll a dolog: az Arktisz angolul tényleg arctic. A pékség az, amelyik szándékosan kihúzott egy "c"-t a nevéből, és sehol nem magyarázza meg, miért - a fejem tehát csak konokul javítja a helyesírást, amelyet a cég maga rontott el.
Az artic bakehouse két izlandi kézműves péksége: északi kovászt, croissant-okat és karamellás csigákat hoztak Csehországba, és 2018 óta ezekkel látják el Prágát.
Az Év tortájától a kovászig
David Arnórsson 2017-ben elnyerte Izlandon az Év tortája díjat. Sokan egy ilyen babérra cukrászdát építettek volna; ő hátraarcot csinált, és a kenyér mellett kötelezte el magát. Egy évvel a győzelem után gyerekkori barátjával, Gudbjartur Gudbjartssonnal megnyitotta az első üzletét a prágai Újezd utcában. Gudbjartssont a cseh felesége hozta Prágába, Arnórssont pedig Gudbjartsson - a szerepeket aztán a természetük szerint osztották el: David süt, Gudbjartur vezeti az üzemet és intézi a pénzügyeket. A pékség honlapján David így mutatkozik be: "A nevem David... és ne feledd - én kenyér vagyok!"
A pékmesterségnek Izlandon olyan rangja van, amilyenről a cseh tanoncok nem is álmodhatnak: Arnórsson szerint a képzés ott hat évig tart, és ő maga az orvosi egyetemhez hasonlítja. A gyakorlatban ez tizenhat-tizennyolc órán át érő kovászt és kőmalomban őrölt lisztet jelent. Prága érkezésük idején éppen a saját kovászos hullámát élte - az Antonínovo pekařství indította el, a karlíni Praktika saját malmán őrli a lisztet, kézműves kenyeret pedig ma már a város minden szegletében sütnek. Ebben a sűrű mezőnyben azonban csak egyetlen pékségnek van izlandi családfája.
Mi kerül ki a kemencéből az Újezd utcában
A veknik itt saját nevet kapnak, és ezek ráadásul a cég helyesírását követik: a kovászos Artic Monk, a vegyes lisztből sütött, ánizzsal és köménnyel ízesített Old Charles, meg egy rozskenyér, amely három teljes napig erjed. Mellettük vajas croissant-ok, cukormázas fahéjas csigák és egy izlandi különlegesség, az ástarpungar: olajban sült fánkocskák, amelyeknek a neve illedelmes fordításban nagyjából "szerelemgolyók". Nem olcsó, egy vekni kenyér több mint 100 CZK (4 EUR) - a sorok mégsem fogynak. Az alapanyagokon viszont nem spórolnak - ez már a vitrinben is látszik.
Három üzlet, egyetlen szék nélkül
A pékségnek három üzlete van Prágában - az Újezd utcai mellett egy-egy a Myslíkova és a Štefánikova utcában -, és mindegyikben csak a pultnál szolgálnak ki. Leülni bent nincs hol, cserébe testközelből nézheted a pékek munkáját, a műhelyt ugyanis szinte semmi sem választja el az eladótértől. Az Újezd utcában a megoldás adja magát: a kávét és a péksüteményt vidd magaddal, és pár lépéssel arrébb ülj le egy padra a Petřín lábánál.
Csigával a Petřín lábához
A pékséghez ezúttal gyalog érkeztem az Anděl negyedből, útban a Petřínre - az Újezd utca pont útba esik, a kirakatot pedig lehetetlen nem észrevenni. Egy 80 CZK-s (3,20 EUR) csokoládés croissant-nal és egy 70 CZK-s (2,80 EUR) karamellás csigával távoztam, de a pultnál még egy darabig néztem, ahogy a pékek hatalmas bagetteket készítenek elő; aki sorba rakta őket, közben mosolygott a bagettekre és a vásárlókra is. A croissant ropogós rétegekre tört, és a szokásos vékony csokoládécsík helyett akkora darab csokoládé ült benne, amekkorát máshol három péksütemény között osztanak szét. A csiga akkora volt, mint a tenyerem, a karamell szerénytelenül vastag rétegben állt rajta, a diófélék pedig még a Petřín lábánál, a padon is ropogtak. Utána egyetlen megállás nélkül mentem fel a kilátóhoz.
artic bakehouse
