A Port Louis-i központi piac: Mauritius fővárosának bazárja
A központi piac legrégebbi darabjai nem Mauritiuson készültek, hanem Skóciában. A díszes öntöttvas kapukat, a virágmintás fémcsipkét Glasgow-ban öntötték, majd ládákba szétszedve hajón küldték át a fél világon; Port Louis-ban már csak össze kellett csavarozni őket.
A központi piac (kreolul Bazar Porlwi) fedett élelmiszerpiac Port Louis központjában, ahol a mauritiusi konyha 1845 óta szerzi be az alapanyagait - a főcsarnok a gyümölcsé és a zöldségé, a mellékcsarnokok a húsé és a halé, egy külön épület pedig a kis bisztróké.
Piac ugyanazon a helyen 1725 óta
Az első bazárt La Bourdonnais francia kormányzó már 1725-ben létesíttette itt; a mai csarnokot a brit közigazgatás építtette 1839 és 1845 között, a kapuk öntöttvasát pedig Glasgow-ból rendelte meg. Az útikönyvek szívesen kikiáltják a piacot a sziget legrégebbijének - az épület nem az, a hely háromszáz éves piaci hagyománya viszont igen. Ma nemzeti műemlék, a helyieknek pedig továbbra is elsősorban le Bazar: a francia Marché Central nevet inkább az idegenvezetőktől hallod, mint az árusoktól.
A fedett gyarmati vásárcsarnok ráadásul nem mauritiusi találmány. Szinte ugyanolyan idős testvére 1840 óta áll a Seychelle-szigeteki Victoriában, és a sziget piacai is felosztották egymás közt a szerepeket: a curepipe-i piac bazaltépületében a kézművesség és a textil a fő, a Quatre Bornes-i piacon van a legnagyobb szabadtéri textilvásár - néhány utcányira innen pedig ott áll a modern konkurencia, a Victoria pályaudvar piaca. A Port Louis-i bazár így "csak" a sziget legnagyobb fedett élelmiszerpiaca - és az, ahová az idegenvezetők elsőként küldik a turistákat.
Mi minden kapható egy fedél alatt
A főcsarnok mindannak a seregszemléje, amit a sziget megterem: mangó- és ananászpiramisok, szezonban licsi, zöldfűszercsokrok, a fűszerárusoknál pedig vanília, kurkuma vagy masala fűszerkeverék. Az árusok egész nap vízzel permetezik a gyümölcsöt és a zöldséget, így a trópusi hőségben sem szárad ki. Tofut és friss tojásos tésztát is vehetsz itt - a kis bisztrók szakácsai éppen innen viszik a mine frit nevű pirított tésztához. Szombaton van a legnagyobb nyüzsgés; aki a legfrissebb árut és még elviselhető hőséget szeretne, reggel kilenc körül jöjjön.
A piac történetébe kétszer is beleszólt a tűz - az 1981-es és az 1999-es tűzvész a gyümölcs- és zöldségszárnyat rongálta meg. A leégett részből lett a szuvenírárusok emelete, 2004-ben pedig felépült a kétszintes bisztróépület. A két részt, amely miatt ma a legtöbb turista idejön, tulajdonképpen a tűz ajándékozta a piacnak. Alkudni csak fent, a dodós pólóknál érdemes; lent a zöldségeknél az árak filccel vannak kartonokra írva, és fixek.
Hús és hal csak erős gyomrúaknak
A húsnak és a halnak saját csarnoka van - szerencsére külön a főcsarnoktól. Hűtővitrinek ide nem jutottak el: a marhahús egyenesen a pultokon fekszik, a tonhalat pedig egy Squid Game-es pólót viselő árus darabolja macsétával. Turista ritkán téved ide, a trópusi nyáron pedig, amikor légkondi nélkül nehéz levegőt venni, szinte soha. Aki befogja az orrát és végigmegy, munka közben láthatja a hal-, marha- és csirkehúsárusokat.
Kókuszdió nyolcvan centért
Végigjártam az összes csarnokot. A főcsarnokban a zöldségek felét életemben először láttam - méteres babot, rücskös keserűdinnyét. Vettem egy hántolt kókuszdiót nagyjából 0,80 EUR-ért; a gyümölcs a szigeten osztályokkal jobb annál, aminek hozzánk, Csehországba a fél világon át kell utaznia. A hús- és halcsarnokokba először csak bekukkantottam; végül nem bírtam ki, végigjártam őket, és örömmel tértem vissza a mangók és zöldfűszerek közé; innen egy édes aloudáért a bisztróépületig már csak pár lépés. Az öntöttvas kapuknak egykor Glasgow-ból kellett idehajózniuk. Ami alattuk a legjobb, annak semmilyen hajóútra nincs szüksége.
Central Market
