Mauritiusi rum: melaszból és cukornádléből készült párlat
A sziget, amely a cukornádból él, a függetlenné válása után megtiltotta magának, hogy a nád levéből rumot főzzön. Harmincnyolc évre. A hatóságok pazarlást láttak abban, hogy a cukornak szánt nyersanyag szeszfőzésre menjen, így csak melaszból volt szabad lepárolni, abból, ami a cukorgyártás után megmarad.
A mauritiusi rum (franciául: rhum de Maurice) cukornádból készült párlat, amelyet a mauritiusi konyha két formában ismer: a régebbi és elterjedtebb melaszból készül, a fiatalabb és drágább friss cukornádléből, amelyet a törvény csak 2006-ban engedélyezett. Aki ma a szigeten "nádlés" rumot kóstol, nagyjából olyan régi hagyományt iszik, mint az okostelefon.
A rum, amely nem nevezheti magát agricole-nak
A cukornádléből készült rumot a francia nyelvű világban rhum agricole néven ismerik, ezt a megjelölést azonban az Európai Unió Martinique, Guadeloupe, Réunion, Francia Guyana és Madeira számára tartotta fenn - a mauritiusi rumot tehát szabad így készíteni, csak így nevezni nem. Mi, csehek jól ismerjük az ilyen hivatalos átkeresztelést: a mi répaszeszből készült rumunkat pontosan ugyanezért kellett átnevezni tuzemákra.
Nemzeti italnak viszont nem számít: a szigeten nap mint nap Phoenix sört isznak, a rum ünnepekre, a turistáknak és exportra való. Rokonai az Indiai-óceán egész térségében megtalálhatók. A szomszédos Réunionon három lepárló működik közös Charrette márkával, Madagaszkáron melaszból főzik a Dzamát, a Seychelle-szigeteken 2002 óta a Takamakát, és az egész térségben a családok fehér rumba áztatott gyümölcsből és fűszerekből készítik a rhum arrangét. A lime-mal és nádcukorral kevert Ti Punch, amelyet a mauritiusi bárokban helyi klasszikusként rendelnek, valójában az Antillákról és Réunionról érkezett.
A tafiától a postabélyegig
A rum itt nem újdonság, csak a jobbik fele új. A 18. század közepén Mahé de La Bourdonnais kormányzó megalapította a sziget első lepárlóját, és valami tafia nevű italt főztek benne, a rum durva elődjét, a helyieknek és madagaszkári exportra. Tisztességes rum csak 1852-ben született, amikor Pierre Charles Harel egy Pamplemousses melletti birtokon megpróbálkozott a rendes lepárlással, onnantól pedig már a cukorgyárak írják a történetet: a Medine és a Grays nagyjából száz éve párol le rumot melaszból, a családi tulajdonú Saint Aubin 2003-ban építette fel a lepárlóját, a legfiatalabb, 2008-ban alapított Rhumerie de Chamarel pedig kizárólag cukornádléből dolgozik. A Saint Aubin ugyanakkor azt állítja, hogy az első nádlés rumja három évvel azelőtt elkészült, hogy a törvény engedélyezte volna - a tilalom végének évét a források nem egyformán adják meg.
Mit tesz a hordó a trópusokon, és mit jelent a VSOP?
A fehér rum az oszlopos lepárlóból egyenesen a palackba kerül, a barnának hordóba kell kerülnie. A világ hordóinak többsége amerikai fehér tölgyből készül, és a rumhoz a bourbon után jut el, amelyet az amerikai törvény szerint csak új hordóban szabad érlelni - a rum használt fát kap, és ez a szerencséje. A mauritiusi hőségben évente a hordó tartalmának akár tizede is elpárolog. A címkén szereplő betűket a konyaktól kölcsönözték: a VS legalább két év hordós érlelést jelent, a VSOP négy-öt évet, az XO hatot vagy többet. A Medine lepárló Penny Blue VSOP-ja ráadásul a leghíresebb, 1847-es mauritiusi bélyegről kapta a nevét, amely egy nyomdahiba miatt ritka: "Post Paid" helyett "Post Office" áll rajta.
Hogy hogyan isszák, az az árán múlik: a drágát tisztán és lassan, az olcsót kólával vagy gyümölcslével, amelyből a sziget boltjaiban néhány rúpiáért 100%-os is kapható. A legolcsóbb rumokat, például a Goodwillt, a palackozók szövetsége tölti palackba, amelynek létrehozását az állam 1961-ben írta elő, hogy ellenőrzés alatt tartsa a hazai szeszt - mangólével kevert koktélban jól elvégzik a dolgukat. A Goodwill címkéjén látható szigettérképről azt mondják, hogy ez az egyetlen térkép, amellyel az ember eltéved, és sehová sem jut el. Aki pedig rumot akar hazavinni, ne a szupermarketben vagy a repülőtéren vegye: a godutyfree.mu oldal legkorábban 30 nappal, legkésőbb 24 órával az indulás előtt fogad rendeléseket, a palackot pedig a repülőtéren, a Tax Refund pultnál adja ki, vagyis már az utasfelvétel után.
Négy palack és egy reptéri pult
A Rhumerie de Chamarel rumfőzdében a kóstoló benne van a látogatás árában, a gyári boltban pedig vettem egy hároméves, cukornádléből készült rumot 1500 MUR-ért (30 EUR), olcsóbban, mint a szupermarketben. A Winners szupermarketben aztán megvettem a négyéves Penny Blue VSOP-t 1200 MUR-ért (24 EUR), és ez az a palack, amelyet hazavinnék, ha csak egyet vihetnék: illatában aszalt gyümölcs és a hordóból származó vanília érződik, szájban kerek, nem csíp, hosszú, édes lecsengéssel, amelyben kiérezni a melaszt. Az öt darab 50 ml-es Saint Aubin üvegcséből álló kóstolókészlet 750 MUR-be (15 EUR) került: a kávéval, kakaóval és vaníliával ízesített üvegcsék elférnek a kézipoggyászban, de ez inkább szuvenír, mint rumiskola (lásd: mit hozzunk haza Mauritiusról). A kis Goodwill 150 MUR-ért (3 EUR) gyümölcslével kevert koktélba került, ahol senki sem vár tőle semmit.
Miután hazaértem, leültem a számítógéphez, és összevetettem a Penny Blue árait: 1200 MUR (24 EUR) a szupermarketben, 33,50 EUR a reptéri boltban és 15,50 EUR előrendeléssel, a pultnál átvéve. Az egyetlen palack, amelyet Mauritiusról hazavinnék, így éppen akkor a legolcsóbb, amikor már elhagyod a szigetet.
