L'Aventure du Sucre: cukor- és rummúzeum Pamplemousses-ban
A látogatás végén üvegedények sorakoznak egy pulton, bennük cukor, mellettük egy kiskanál. Tizenkét üveg, a barna tizenkét árnyalata a szinte fehértől a nedves föld színéig, és mindegyiknél egy tábla, amely franciául elmagyarázza, mi is csillog benne valójában. Ekkor érted meg, honnan kapta a nevét a múzeum.
L'Aventure du Sucre, szó szerint A cukor kalandja, egy múzeum az egykori Beau Plan cukorgyárban, Mauritius északi részén, Pamplemousses-ban: régi malmok az eredeti csarnokban, a cukornád története a szigeten, a végén pedig cukor- és rumkóstoló. A cukor építette fel a szigetet és a mauritiusi konyhát is, és ez az a hely, ahol ezt egyetlen délelőtt alatt meg lehet érteni.
A Beau Plan cukorgyár és az év, amikor nem esett az eső
A cukorgyár 1797-től őrölte itt a cukornádat, és két évszázad után sem a konkurens gyárak gépei, sem a máshonnan érkező olcsóbb cukor nem állította le. A Beau Plan 1999-ben, egy aszályos szezon után zárt be, és három évvel később a csarnokban megnyílt a múzeum. A gyár körül közben egy nagyobb történet zajlott: a tizenkilencedik században 259 cukorgyár működött a szigeten, ma három-négy maradt, és a cukor Mauritius gazdaságának már csak néhány százalékát adja. A cukornád ugyanakkor ma is a sziget területének nagyjából negyedét borítja, így Mauritius továbbra is joggal viseli az île sucrière, vagyis a cukorsziget nevet.
A kiállítás tíz részből áll, ötezer négyzetméteren terül el, és 1639-cel kezdődik, amikor a hollandok az első cukornádat a szigetre hozták - akkor még a rum kedvéért. A legnagyobb kiállítási tárgyakat senki sem költöztette el: a cukornád zúzására szolgáló hengermalmok és a gőzgép ott állnak, ahol akkor álltak, amikor utoljára forrt bennük a lé. A gépek közötti tablók elmesélik, kik dolgoztak a földeken: előbb rabszolgák, a rabszolgaság eltörlése után pedig indiai szerződéses munkások. A múzeum azt sem hallgatja el, hogy a betakarítás előtt felégetik a nádföldeket, ami a szárakat megfosztja a levelektől, a környező élővilágot pedig a nyugalmától. A feliratok franciául és angolul olvashatók, és annyi van belőlük, hogy a látogatás háromnegyed órától három-négy óráig tarthat, attól függően, mennyit olvasol el.
A barna tizennyolc árnyalata és a melaszrum
Otthon, Csehországban a cukor répából készül, és senki sem utazik el megcsodálni: fehér, édes, és kész. Mauritius az ellenkező utat választotta: a finomítatlan "különleges cukrok" egyik vezető exportőre a világon, vagyis olyan cukroknak, amelyekben a melasz egy része megmarad, évente mintegy 155 ezer tonnát szállít belőlük a világba, nagy részüket Európába. A reklámokban "a barna tizennyolc árnyalata" szerepel, ami úgy hangzik, mint egy regény címe, de pontosan leírja a lényeget: a demerara világos kristályainak egészen más az íze, mint a sötét, nedves muscovadónak, és a kettő között egy egész skála húzódik, amelyet a finomítók a világ más részein szándékosan eltávolítanak.
A cukornád másik terméke rögtön mellette kapott helyet a csarnokban. A melaszból, a cukor kifőzése után visszamaradó sűrű szirupból Mauritiuson már a hollandok ideje óta rum készül, a múzeumban pedig a Grays lepárló New Grove rumját töltik, amely ugyanahhoz a birtokhoz és ugyanahhoz a tulajdonoshoz, a Terra csoporthoz tartozik. Ez melaszrum, vagyis egészen más iskola, mint a friss cukornádléből lepárolt rum, amilyet a sziget délnyugati részén a Rhumerie de Chamarel készít. A múzeum egyébként nem egyedülálló: a szomszédos Réunionon ugyanezzel a recepttel alakították át a bezárt Stella Matutina cukorgyárat. Cukormúzeumok ott nőnek ki a földből, ahol a cukorgyárak megszűntek.
Mikor menj Pamplemousses-ba, és mivel kösd össze
A múzeum hétfőtől szombatig tart nyitva, vasárnap zárva van, és az egész kiállítás fedett térben látható, így olyan napra is jó választás, amikor a sziget északi részén esik az eső. Alig két kilométerre innen található a pamplemousses-i botanikus kert, a déli félteke legrégebbi botanikus kertje, bár az idegenvezetők előszeretettel mondják a világ legrégebbijének. A kettő kényelmesen belefér egy napba. Port Louis-ból a 22-es busz jár ide. A területen működik a Le Fangourin étterem és egy cukrokat, rumokat és lekvárokat árusító bolt, de ha olcsón és helyi ízekkel akarsz enni, visszafelé állj meg a Snack du Coin bisztróban egy csirkés brianira vagy egy tál haleem levesre.
Kiskanál a látogatás végén
A pamplemousses-i L'Aventure du Sucre belépőjéért 575 MUR-t (11,60 EUR) fizettem, a kóstoló benne volt az árban. A Rhumerie de Chamarel után a New Grove rumjai halványabb élményt jelentettek: egy egyszerű fehér rum, néhány érlelt rum és rumalapú likőr, semmi, ami magával ragadott volna. Engem végül a cukor fogott meg. Tizenkét üveg, egy kiskanál és ízek, amelyek tényleg különböznek: a világos fajták egyszerűen édesek, a sötétebbekben karamell érződik, a legsötétebbeknél megjelenik a melasz kesernyés, szinte édesgyökérre emlékeztető íze, és a nyelveden olyan nedvesség marad, amilyet cukortól nem várnál. Mellettük helyi lekvárokat és mézeket is meg lehetett kóstolni. Tizennyolc árnyalatot ígér a reklám. Nekem tizenkettő is elég volt ahhoz, hogy többé ne beszéljek a "barna cukorról" úgy, mintha egyetlen dolog volna.
L'Aventure du Sucre
